És vala, egy korábbi esztendők egyikében, az év hetedik havában, mikor még fehérnéppel és gyermekikkel nem rendelkezém, kedves barátimmal az szeszélyes Tisza folyó mellett tá-BOROZÁM, hogy fodrozódni kezdék az sötét vizek előttem. És látám az ördögi személyt kiemelkedni amaz alsó kaotikus vizekből. És szeme sarkából sátáni pillantást vete felém, és vala rendkívül ördögi amaz tekintetben, hogy beleborzongék ott azon nyomban.

Lábairól leveté az magas patákat és szíjakat, de így is felismerém őt és tartózkodék tőle első pillantásra. De fortélyt veté ki rám, hogy ne tudjak akaratának ellent állni.

És egy óvatlan pilllanatban, mikor tekintetem rövid időre nem függesztém az magasságos felső világokra, kinyúlá kezével, ujjain hosszú karmok valának, és berántá engemet magához és kedvét lelé benne. Majd ördögi cselekedetét bevégezvén otthagyá engemet pőrén és enerváltan az nedves partokon, az anyag szorító és sötét világában, miután kiszívá belőlem minden nemes gondolatot és kárhozatba taszítá lelkem.

De most bosszút állok rajta, leleplezém őt, hogy Ádám fiai tanulhassanak eme elrettentő cselekedetből és ne jussanak az én szomorúságos sorsomra és kiálthassanak, mikor megláták: Távozz tőlem, sárkány!

Kiskorú gyermek és szoptatós csecsemő menekíttessék innen nyomban biztonságos földre, ne láthassa emez nem emberi ábrázat különös megnyilvánulását. Mielőtt rákattintasz a képre, áldott ember, mondj el tíz miatyánkot, a démon nehogy megszállhassa tiszta lelked! Jó nagy méretben tevém fel róla a képet, hogy alaposan megfigyelhess minden apró részletet, így akkor is felismeréd őt, ha valamivel el óhajtá előled rejteni színezett orczáját.

Ne!! Inkább mégse kattints rá, most még meggondolhatod magad, nehogy a pokol kénköves keservét kelljen elszenvedned látványától!!